Hirtelen lecsapott a nyári zápor, pedig „nem is mondtak esőt”? A jól bevált időjárási applikációd hibátlan, ragyogóan napos időt mutatott, mégis eláztál? Hogyan lehetséges, hogy még a 21. században sem képesek pontos előrejelzést készíteni? Megadjuk a válaszokat.
Sosem lesz tökéletes
Először is sajnos el kell keserítsünk mindenkit: számos okból kifolyólag lehetetlen pontos időjárás előrejelzést készíteni. Erről részletesen majd egy másik cikkben írunk, azonban vázlatosan a fő okok:
- mérési hibák mindig fennállnak;
- ha jók is a mérések, nincs elég belőlük;
- a légkört leíró egyenletrendszer csak közelítőleg oldható meg;
- a légkör kaotikus rendszer, extrém érzékeny a számítási hibákra;
- a számítógépek maguk sem számolnak végtelen pontossággal;
- és az egyenleteket megoldó számítógépes modellek sem képesek minden folyamatot leírni.
A fenti lista egyes elemeiből adódó hiba folyamatosan csökkenthető (ilyen a modellekből és a mérőhálózat sűrűségéből származó pontatlanság), egyes elemei azonban a technika fejlődése ellenére is mindig velünk maradnak.
Amit érdemes megjegyezni, hogy minél kisebb egy légköri jelenség idő- és méretskálája, annál nehezebb előrejelzni. Egy ciklon pályája sok napra előre is jól becsülhető, míg egy gomolyfelhő pontos helyzete gyakorlatilag csak a kialakulás előtti percekben határozható meg.
Mint egy fazék forró víz
Bár a zivatarok és a hozzájuk kötődő erős záporok jelentik nyáron az egyik legnagyobb veszélyt, ezek „utca, házszám” szintű előrejelzése sajnos még sokáig a lehetetlen kategóriába tartozik majd. Ennek okát pedig egyszerű belátni. Egy átlagos nyári napon a légkör úgy viselkedik, mint a víz, amelyet egy fazékban melegítünk: a gáz lángja a Nap hője, az edény alja a felszín, a víz a légkör, a forralás nyomán keletkező buborékok pedig a gomolyfelhők.
Ha az a feladatunk, hogy megmondjuk, 5 perccel a forralás megkezdése után nagyságrendileg mennyi buborék képződik majd, akkor némi tapasztalattal már meg tudjuk saccolni, hogy „lobogni fog a víz„, „kevés buborék lesz csak az edény alján„, vagy éppen „nem fog még forrni„. Ha viszont az lenne a kérdés, hogy 5 perc 15 másodperckor az edény aljának valamely négyzetmilliméterén lesz-e éppen buborék, nos, akkor csak vakarnánk a fejünket…
A meteorológusok is jó becslést tudnak adni a légkör hőmérsékletének, nedvességtartalmának, szélviszonyainak ismeretében arra, hogy egy adott nyári napon nagyjából mikor jelennek majd meg a záporfelhők, és azokból nagyságrendileg mennyi lesz. Még az is jól becsülhető, hogy mely tájegységek felett lehet több, mely felett kevesebb ilyen góc. Azt viszont csak a csapadéktevékenység előtti 10-20 percben tudjuk megmondani, hogy egy konkrét pontban kell-e elázástól tartani, vagy sem. A gomoly- és zivatarfelhők, velük együtt pedig a záporok pontos kialakulási helye is jellemzően véletlenszerű, azaz olyan sok apró tényező befolyásolja, amely egyszerűen nem vehető számításba.
Kell a térkép is!
A helyzet az, hogy a nagyfelbontású, úgynevezett nem-hidrosztatikus* időjárási modellek (Magyarországon ilyen az AROME és a WRF, ezek előrejelzéseit mi is meg szoktuk jeleníteni, ha a helyzet indokolja) az esetek jelentős részében egészen jól képesek előrejelezni a záporok, zivatarok várható térbeli mintázatát, időbeli megjelenését. Az azonban nem várható el tőlük, hogy falura pontosan eltalálják egy-egy góc jövőbeli helyzetét. Könnyen előfordulhat, hogy a modell egy adott zivatarcella esetén 5-10 km-t téved, ami pedig egyáltalán nem számít soknak, sőt, ez az átlagos.
Ha mi ennek a modellnek az előrejelzéseit nézzük oly módon, hogy egy weboldalon vagy applikációban a település keresőbe beírjuk a számunkra fontos helység nevét, és azt látjuk, hogy nem várható csapadék, sajnos, könnyen érhet minket meglepetés! Ha azonban ugyanebben a helyzetben megnéztük volna a modell által térképesen előrejelzett csapadékot, akkor annak struktúrájából már könnyen láthattuk volna, hogy az adott térségben jelentős számban alakulhatnak ki záporok.
Tudva és elfogadva, hogy a modell előrejelzése nem „szentírás”, egy ilyen foltos csapadék mintázat esetén érdemes úgy készülnünk, hogy akár a mi nyakunkba is zúdulhat az égi áldásból, hiszen a záporok végső, tényleges kialakulási helye már inkább csak a véletlenen múlik.
Nézzünk egy példát!
Az alábbi két térkép jól szemlélteti a fentebb leírtakat. A bal oldalon a HungaroMet Zrt. által futtatott nagyfelbontású modell által szimulált, 24 órás csapadékösszeg látható. A jobb oldalon ezzel szemben a valós, tehát mért radar reflektivitás értékek 24 órás maximumát jelenítettük meg. Mi látszik? Egyrészt a modell messze nem volt tökéletes: az Északi-középhegység térségére például jelentősebb csapadékot prognosztizált, miközben az nem alakult ki, az ország közepére nagyobb számosságban várt záporok pedig keletebbre jöttek létre. Ha azonban a Dunántúlra tekintünk, akkor pontosan azt a jelenséget látjuk, ami a legfélrevezetőbb tud lenni: a modell foltos csapadékmezőt jelzett előre, ez a valóságban is létrejött, de ha részletesen megnézzük, egyértelmű, hogy településszinten jelentősek az eltérések. Nagykanizsára például várt a modell csapadékot, míg a valóságban az kissé nyugatabbra jött létre, Siófokra ezzel szemben nem várt, holott volt ott csapadék.
Ezekre figyelj!
Záporos csapadék esetén azt javasoljuk, hogy az alábbiakra figyelj:
- ne csak grafikont, térképes eloszlást is nézz
- vannak olyan modellek, amelyek nem képesek előrejelezni a zivatarokat
- a csapadékgócok eloszlását, időbeli megjelenését többnyire egészen jól jelzik előre a modellek
- érdemes valószínűségekben gondolkodni (50% csapadékesély azt is jelentheti, hogy a térség felén lesz eső)
Hogyan számold ki a valószínűségeket? Mit kezdj a kapott adatokkal? Honnan tudhatod, melyik modell mikor megbízható? Fordulj hozzánk bizalommal, és megválaszoljuk kérdéseidet!
* nem-hidrosztatikus modell: olyan numerikus meteorológiai modell, amely figyelembe veszi a légkörben fellépő vertikális irányú gyorsulásokat is. Erre jellemzően azon modellek képesek, amelyek horizontális felbontása kisebb, mint 4-5 km.
