A valódi ok
Kezdjük azzal az alapvetéssel, hogy esetünkben nem is az “égről” magáról, hanem a felhőkről van szó. A vörös árnyalatok általában napkelte vagy napnyugta idején jelennek meg, mégpedig a Rayleigh-szórás miatt: amikor a Nap már vagy még alacsonyan jár, a napsugarak hosszabb utat tesznek meg a légkörben, szóródnak az aeroszolokon és a különböző gázmolekulákon, ezért
- a rövidebb hullámhosszú kék fény jobban szóródik, kevesebb éri el szemünket,
- a hosszabb hullámhosszú vörös és narancs fény viszont benne marad a “mixben”, így ezek dominálnak.
Ha az alacsony napállás mellett egy, az eget csak részben borító felhőzet is jelen van, akkor annak alját is megfestheti a vöröses, narancsos fény. Ez tehát alapvetően egy optikai jelenség, közvetlenül semmiképpen sem az erős szél jele.
Van igazságalapja
A mondás valószínűleg a mérsékelt övi nyugati szelek övében alakult ki, ezért lehet ismert hazánkban is. Európában ugyanis nagy általánosságban a légtömegek nyugat-keleti irányban mozognak, ezért:
- ha a naplemente vörös, akkor nyugaton (már?) nincs felhőzet, míg fölöttünk van, tehát nyugati szelet feltételezve jó idő közeledik
- ha a napkelte vörös, akkor nyugaton már lehet felhő, míg fölöttünk nincs, ekkor időjárás romlás valószínűbb.
Ezt a megfigyelést fedezhetjük fel ebben az angol mondásban is:
“Red sky at night, sailor’s delight; red sky in morning, sailors take warning.”
A fentiekből is láthatjuk, hogy ha minden esetben érvényesülne ez a logika, akkor is csak 50%-ban várhatnánk rosszabb időt, erős szelet a vörös égbolttal összefüggésben.
Bonyolult képlet
Ezzel szemben a frontok nem mindig járnak együtt erős széllel, nem is mindig nyugat felől érkeznek, ráadásul a felhők sem mindig frontokhoz kötődnek. Az illusztrációként itt szereplő kép is egy egyébként teljesen nyugodt időjárási helyzetben készült, és másnap sem fordult elő erős szél.
De vajon miért marad fenn egy olyan némi megfigyelés, ami ennyire sokszor nem működik? Mindenekelőtt azért, mert látványos, könnyen megjegyezhető, és időnként azért mégiscsak működik. Olyan egyszerű eszközt ad az átlagember kezébe, amelyet időről időre alkalmazhat, és valamivel kisebb számban ugyan, de örülhet előrejelzése sikerének.
A mögöttes pszichológia hasonló a fehér karácsonyok illúziójához: mindannyian azokra az ünnepekre emlékszünk, amikor sok hó volt, és azokat a szeles napokat jegyezzük meg, amelyeket előző nap sikeresen “megjósoltunk”. Tehát egy mentális torzításról van mindössze szó.
