Nem meglepő, ha télen hideg van, de ahhoz speciális csillagállás szükséges, hogy a Kárpát-medencében nagy területen -15, -20 fok alá csökkenjen a hőmérséklet. Nézzük, hogyan nyitja ki természetanya a mélyhűtő ajtaját!
Sarkvidéki légtömeg
Mint azt sokszor tapasztaljuk, hiába van tél, a hideg korántsem szükségszerű velejárója. Ahhoz, hogy igazán alacsony értékeket mérhessünk, szükséges, hogy olyan légtömeg érkezzen, amely már eredendően hideg volt.
A sarkvidéki eredetű légtömegek rendszerint hidegfrontokkal érkeznek, erős vagy viharos szél kíséretében, de akkor válik igazán fagyossá a hangulat, amikor a levegő nyugalomba jut. Szélcsendes időben ugyanis sokkal gyorsabb és hatékonyabb a hűlési folyamat. Ez az oka annak, hogy nem a front átvonulása utáni első éjszaka a leghidegebb, hanem többnyire a második vagy harmadik, ugyanis ennyi idő kell ahhoz, hogy a szél lecsillapodjon, a hőmérséklet pedig még tovább csökkenjen.
Derült ég
Az idő múlása nem csak a szél miatt fontos. Amíg közel a front, addig közel vannak a felhők is, azonban ahogy teret nyer az anticiklon, egyre inkább érvényesül a felhőoszlató hatás is. Márpedig a felhőtlen égbolt nem jelent sok jót, miután lemegy a nap. Miközben nappal a hőmérséklet magasabbra szökhet a napsütés hatására, addig éjjel fokozottabbá válik a hővesztés. Ilyenkor ugyanis egyrészt a felhők nem állják útját a talajból kisugárzott infravörös (hő)sugaraknak, másrészt azok sem fűtik a felszínt. Igen, a felhők maguk is hősugárzóként viselkednek éjjel, és valójában ez a fő oka annak, hogy hiányukban gyorsan fagypont alá hűl a levegő.
Vastag hóréteg
Mindenki érzi, hogy ha hó lepi a tájat, akkor kevésbé van meleg, mint mikor csak a fekete talajt látjuk. Ennek azonban nem (csak) az az oka, hogy maga a hó hideg.
A legfontosabb tényező, hogy a hó jobb szigetelő, mint a levegő, és kevesebb hőt is nyel el, mint a talaj. Ami az utóbbi tulajdonságát illeti, minél sötétebb egy anyag, annál gyorsabban felmelegszik, de annál gyorsabban ki is hűl. Bár a hó napközben visszaveri a napfény zömét, de éjjel nem is csökken olyan gyorsan a hőmérséklete, mint például egy csupasz szántóföldnek. A lényeg azonban nem ebben, hanem remek szigetelő képességében rejlik. A hópelyhek közé rengeteg levegő szorul, tehát a hótakaró úgy viselkedik, akár egy meleg, tollal bélelt dunyha. Minél vastagabb a hóréteg és minél nagyobb pelyhekből állt össze, annál kevésbé engedi elszökni a földből áradó hőt.
Ez remek hír a növényeknek, akik a takaró alatt kevésbé fáznak, mintha az nem lenne ott, másrészt viszont rossz hír azon élőlényeknek, akik a hóréteg fölött töltik az éjszakát, hiszen őket az elvágja ettől a hőforrástól.
A leírtakból kiderül, miért nagy gond, hogy az utóbbi néhány 10 évben megfogyatkoztak a hótakarós napok. A vetésnek, és általában a vegetációnak, sőt, az állatoknak is szükségük lenne erre a védőrétegre, még akkor is, ha közben egyébként jelentősen csökkent a fagyos napok száma is.
Mikroklíma
A lehűlés akkor sem lesz mindenhol egyformán erős, ha a fenti összetevők mind rendelkezésre állnak. Nyugodt, szélcsendes, derült időben általában “szeszélyes” területi eloszlásról beszélünk, ugyanis ilyenkor nagy szerephez jut a tengerszint feletti magasság, valamint a domborzati formák is.
Általánosságban minél magasabbra megyünk, annál kevésbé hideg az éjszaka – ezt nevezzük inverziónak. Ez az oka annak, hogy hajnalban nem a Kékesen, hanem Zabarban, azaz egy hegyközi medencében, egy völgyben van a leghidegebb. Ha tehát igazán dermesztő helyet keresünk, mindenképp ilyen adottságú településeket vegyünk célba.
Van azonban kivétel, ahol a domborzat, a magasság, a szél- és a sugárzási viszonyok úgy játszanak össze, ahogy sehol máshol. A Bükk-fennsíkon megbújó töbrök jól ismertek a kirándulók körében, és akik figyelik a meteorológiai híreket, azt is tudják, hogy a hidegrekordok gyakran elbújhatnak az ott regisztrált értékek mellett.
Álljunk meg egy pillanatra! Ha ott van a leghidegebb, miért nem az a hidegrekord? Ami azt illeti, mert oda az Országos Meteorológiai Szolgálat nem telepített hivatalos mérőállomást. Bár vannak rendszeres mérések, de ezek az eszközök nem az OMSZ-hoz tartoznak, azok nincsenek hitelesítve és kalibrálva, legalábbis nem feltétlenül a Meteorológiai Világszervezet által elvárt módon. Ez nem baj, érdekességképp így is nézegethetjük az értékeket, de mivel ezek a műszerek egy olyan marginális területet reprezentálnak csak, amely nem több, mint néhány négyzetméter, ezért gyakorlati haszna ezen adatoknak nem igazán van. Ez az oka annak, hogy a Szolgálat nem vette fel a mérési programjába az ilyen speciális, de egyáltalán nem reprezentatív mikroklímájú helyek megfigyelését, így aztán a hivatalos hidegrekordok között sem szerepelnek az ott regisztrált értékek.
A meteorológusok – így mi is – a minimum hőmérséklet előrejelzése során figyelembe veszik a fenti tényezőket, és ismerve a különböző modellek tulajdonságait, korrigálják az előrejelzéseket, ha szükséges.
